Arany rendíthetetlenül autonóm személyiség volt, a belső szabadságot mindennél többre tartva, így a tisztességtelen kompromisszumokra képtelennek bizonyult. Nem zavarta, hogy akadtak, akik ezért ármányos, veszedelmes embernek tartották, gőgösnek, irigynek és embergyűlölőnek, a tőle megszokott finom iróniával maga tette föl a kérdést: ezután „miért ne lehetnék egy kicsit hazaáruló is?”