Bobby szinte észrevétlenül ébredt fel. A nap erőtlenül sütött át a lombkoronán, de legalább nem esett. A fiú óvatosan kinyújtotta elgémberedett lábát. Vállához nyúlt, valami takaró volt rajta. Kitapogatta, megismerte, hogy Gudrun zubbonya. Kinyitotta a szemét. A katona félmeztelenül guggolt, előtte a tűz újra égett, és a csajka is ott lógott az ágasfán. – Mikor indulunk? – kérdezte a fiú. – Már fent vagy? – Aha, indulunk, vagy eszünk is…