A középkori Skandináviában a földmérés és a területek meghatározása egészen más alapokon nyugodott, mint manapság. A parasztok a „tonde land” nevű mértékegységet használták, amely azt a földterületet jelölte, amelyet egy hordó vetőmaggal be lehetett vetni. Ez a rendszer a mezőgazdasági mindennapokhoz igazodott, hiszen a vetőmag mennyisége közvetlenül kapcsolódott a földhasználathoz. Azonban a módszer pontossága erősen korlátozott volt, mivel a hordók mérete és a vetési sűrűség régiónként eltérhetett. A termékenyebb talajokon sűrűbben vetettek, míg a gyengébb minőségű földeken ritkábban, így a „hordónyi föld” területe változó volt.