Azóta rengeteg minden történt – például egy kormány- és rendszerváltás –, de azért biztosan sokan emlékeznek rá: Novák Katalin akkori köztársasági elnök még javában azt kommunikálta, hogy esze ágában sincs lemondani, amikor már úton volt érte a (nem)kormánygép a selyemzsinórral, meg az útközben hazafelé betanulandó lemondó nyilatkozattal. A mai helyzet egyik kiindulópontjának tekinthető momentumot nem azért elevenítettük fel, hogy a sebekben vájkáljunk – vannak sebek jócskán az összes érintettnél, beleértve elsősorban a Novák és a kormány által cserbenhagyott gyerekeket, meg a teljes magyar társadalmat –, hanem hogy bemutassuk, az áprilisi választási eredmények ellenére egyes részeiben még továbbélő NER-ben pontosan mekkora önállóságot élveztek a fontosnak tűnő politikai szereplők, akár a hatalom látszólagos csúcsain is.