„De hát sosem emelt rám kezet…” – hányszor hallani ezt a mondatot, és talán te magad is kimondtad már, amikor próbáltad megmagyarázni a megmagyarázhatatlant. Van egy különös, fojtogató magány abban, amikor a kapcsolatodban valami nagyon nincs rendjén, mégsem tudsz rámutatni egyetlen konkrét, kézzelfogható sérelemre sem. Nincsenek kék-zöld foltok, nem repülnek tányérok. Csak a csend van, ami lassan, észrevétlenül égeti fel az önbecsülésedet.