Egy hosszan tartó elnyomásból – legyen az bántalmazó kapcsolat, avagy politikai rendszer – szabadulva az elszenvedő gyakran összesen két, végletekbe hajló megoldást talál a túlélésre. Vagy azt csinálja, amit eddig látott, vagy a szöges ellentétét. Ironikus módon a vége legtöbbször mindkettőnek ugyanaz. A túlélők ismétlődően olyan kapcsolatokba kerülhetnek, amelyek újrateremtik az eredeti trauma dinamikáját. Az a káros mintakeresés, ha úgy tetszik, sémakémia, amely az egyén számára Möbius-szalaggá kuszálja az elnyomást, társadalmi szinten ciklikussá deformálja a történelmi idővonalat.