<pMiképp lehet egy-egy kortárs köztérmegújítás során az adott hely rétegeit felfejteni, láthatóvá, érzékelhetővé tenni? Hogyan lehet eleget tenni a kortárs köztérhasználati igényeknek úgy, hogy az épített környezet időbeli és térbeli rétegzettsége a köztéri felület sajátjává is válhasson? Jelinek Dorka a BME Középülettervezési Tanszékén készített TDK-dolgozatában három szabadtérépítészeti példával foglalkozott: a Dimitris Pikionis által jegyzett Akropolisz körüli ösvényhálózattal (1954-58), Alvaro Siza és Roberto Collovà szicíliai munkájával – Salemi központjának rehabilitációjával (1991-98), valamint Macalik Arnold vezetésével megvalósult Farkas utca és környezetének megújításával (2021-24). A kétrészes cikksorozat első részében a három megújítás előzményeit, valamint a helyszínek bejárása során szerzett élményeit ismertette, e második írásban pedig öt fogalom felől vizsgálja az alkotásokat, hogy közelebb jusson a fenti kérdések megválaszolásához.</p