A kritikusok fele gyűlölte, a másik fele szerette, vagy legalább is méltatta az új Üvöltő szeleket. Emerald Fennel rendezése olyan, mintha Emily Bronte könyve belekerült volna a nyúl üregébe, ahol aztán fejjel lefelé, Alice Csodaországában ébred volna egy csipetnyi Flash Gordon csillámporral a tomporán. Viszont azoknak, akik nem vagy nem úgy keresik benne mindenáron a könyvet (és hát minek is, az ettől nem veszett el), azoknak tetszhet. Nekünk például fenntartásokkal, de igen.