A rendszerszintű csecsenföldi és dagesztáni turbulencia közepette a jelentős kaukázusi klánok közötti konfliktus oldódására utal a Ramzan Kadirov csecsen vezető és Szulejman Kerimov dagesztáni szenátor közötti demonstratív kibékülés. A konfliktus megoldásában kulcsszerepet játszott az elnöki adminisztrációt vezető Anton Vajno, aki ezzel a történettel nemcsak a saját pozíciót erősítette, de demonstrálta azt is, hogy a Kreml képes az észak-kaukázusi elitek közötti potenciálisan veszélyes viszályok enyhítésére. Ez egyben üzenet a belső ellentétek kiéleződésében, végső soron pedig Oroszország szétesésében reménykedő nyugati politikusoknak is.