Ép lelkű ember helyeselheti-e, hogy naponta több százan haljanak meg az ukrán-orosz fronton: fiatalemberek, akik családot alapíthatnának, gyerekeket nevelhetnének föl? Vagy éppen olyan fiatalemberek, akik már családosak, apák, ám özvegyeket, árvákat hagynak maguk után, mert néhány rögeszmés brüsszeli szerzet eszelősen a háborút erőlteti?