„Sötét enyészet néma éjjelében / Temetve fekszik a hajdan kora; / A bajnok alszik a föld mély ölében, / Ki tudja merre hamvad hűlt pora? / Sírjára, mert nem tudja senki hol van, / Nem hull a bánat könyje szent titokban.” (Garay János: Az Árpádok-ból, Vezérhang)