Az idő nyoma az arcokon, a kezek, amelyek valaha építettek, óvtak, féltettek, fenyítettek. Göröngyös földbe vetették a jövőt, gondot viseltek rá, hogy itt, a jelenben tisztelni tudjuk a múltat. Elsősorban az erőre figyeltem fel, aztán a nyughatatlanságra, a tenni akarásra, a fogyhatatlan energiára. Hogy már hajnalban lobog a tűz a sparheltben, készül az ebéd, a […] A Idősek világnapja bejegyzés először Atádhír-én jelent meg.