Verseiben öröm és áldás tölti be a Bükk erdőit, ösvényeit, ahol a költő „tücsöknek, virágnak” bemutatkozik, és tenyerét az ég felé tartva fénnyel telíti. A tavasz indulását, a csodás újulást jelzi, ahogy „jönnek sorban elő, hóvirág, ibolya, gyöngyvirág”.