Mindig sietünk. Sietünk a munkába, sietünk a boltba, sietünk a gyerekért, majd sietünk haza, hogy ott is legyen mire sietni. A naptár tele, a percek beárazva, a figyelmünk szanaszét. Mintha az élet futóverseny lenne, ahol a célvonalat sosem látjuk. És közben úgy érezzük, ha egy pillanatra megállnánk, lemaradnánk valamiről.