Nekem nem lett az életem filmje, de azért elég jó. Éteri hangulatú művészmozi, aranyló ellenfényekkel, lágyító filterezéssel, sok melankolikus filozófiával és az első órában meghökkentően kevés Vincent Cassellel. Tony és anyukája ott maradtak egymással valahol a 20. század derekán Brazíliában, mert apu, a szabad lélek otthagyta őket, mint eb a Szaharát, és visszament Franciaországba, ahonnan szárm...