Újpalotai autós gyerek voltam, aki csak évi egyszer jutott érdemi autósporthoz, amikor a Budapest Rallye prológja és szervizparkja a Pólus Center parkolójába költözött. Szóval mindent borzasztó menőnek tartottam, ami kicsit is kötődött az autókhoz – a 2000-es évek elején ez korántsem volt olyan alapvetés, mint manapság. Vadászni kellett az autós tematikájú dolgokat, az iskolában pedig leginkább ciki volt a különös hobbim. Ám suliból hazafelé pont útba esett egy butik, ahol árultak Turbo rágógumit is. Ahogy megannyi korombeli srácnak, nekem is ez volt a rés a pajzson. Egy kis autó szeretet, ott, ahol senki sem bánthat. Igazából akármikor, amikor sikerült összegyűjtenem az 50 Ft-ot rá. Szóval nem kicsit esett le az álam, amikor a napokban betértem egy vecsési kínai üzletbe, és árultak Turbo rágót. Mi több, ugyanúgy 50 forintért, mint kb. 25 éve. Azonnal lecsaptam mindkét elérhető színre, ízre, ugyanis ez tűnt minden idők legolcsóbb nosztalgiázásának. Élmény volt óvatosan kicsomagolni ...