Szabadúszóként sokan irigyelnek a rugalmasságom miatt – és igazuk is van. Nem kell reggel hétre beérnem sehová, nem szólnak rám, ha napközben tartok egy szünetet, és technikailag akár a játszótérről is válaszolhatnék e-mailekre. Mégis, amikor beköszönt a nyári szünet, ez a szabadság inkább bonyolult egyenletté válik: hogyan legyek egyszerre jelen a munkában és a gyerekem életében, úgy, hogy egyik se sérüljön túlságosan?