A szüleinkhez való kötődés az egyik legmélyebb, legformálóbb és legnehezebben kezelhető kapcsolat az életünkben. Ez az a közeg, ahol először vágytunk szeretetre, elismerésre, megértésre. Ha ezeket nem kaptuk meg, akkor felnőttként is ott marad bennünk az űr, amit szeretnénk betölteni – gyakran ugyanazoktól az emberektől, akik azt sosem tudták megadni. Mert hiába a közös múlt, a családi fotók a nappali polcán, van, amikor ez távolról sem elég ahhoz, hogy valódi megértés szülessen.