Sirály, nem Sirály, Sirály, nem Sirály – egyfolytában ezen agyal a néző. Ugyanis az előadás, amit lát, olyan is, meg nem is. A Sirály is, meg nem is. De úgy nem az, hogy közben mégis, nagyon is az. A Csehov-darab nyomában járunk végig, csak kicsit másként. A színészek egyszerre játsszák a Sirályt, és a Sirályt játszó-értelmező önmagukat. DECZKI SAROLTA KRITIKÁJA.