Gyerekkorunkban még nem hívtuk „erdőfürdőnek”. Akkoriban egyszerűen csak „kimegyünk a telekre” volt, „leszedjük a szedret”, „átmegyünk a fenyvesbe gombázni”, vagy épp „nagymamával sétálunk egyet, hogy elálmosodjunk estére”. A természetben töltött idő nem volt terápiás módszer – egyszerűen csak életforma. Ma már azonban neve is van: shinrin yoku, azaz erdőfürdő. Ez a japán eredetű megközelítés nem arról szól, […]