Van egy csodálatos lányom. Asperger-szindrómás, vagyis autizmus spektrumzavara van. És ahányszor valaki megkérdezi – suttogva, mintha valami szörnyű titokról lenne szó –, hogy „nem gondolod, hogy ez az oltások miatt lehet?”, a szívem legmélyéről valami olyan érzelem kúszik fel a torkomba, amit nagyon nehezen tudok csak elmagyarázni. Harag, szomorúság, és valami végtelen megvetés. Mert nem, nem gondolom. És nem is csak azért, mert nem akarom gondolni, hanem azért, mert ez egész egyszerűen nem igaz.