A Max videojáték-adaptációja, a The Last of Us illusztris példája annak, hogy milyen szörnyű hely tud lenni az internet. Az egyik író depressziós lett, a főszereplő felszívódott a közösségi oldalakról, a játék egyik szinkronhangjának a rendőrségre kellett szaladnia kisgyerekével, a második évad egyik hőse (főgonosza?) kedvéért pedig biztonsági őröket kellett felvenni. Kik és miért művelik ezt? Hogy jutottunk idáig? Az egyik nem kigyúrt, a másik nem elég szép: így tette tönkre a gyűlöletkultúra a The Last of Us sorozatot