Tabukat döntöget az, aki a menstruációs szegénység témájáról beszél. Holott a harmadik világ országaihoz társított jelenség a legfejlettebb tájakon is létezik, és ezzel a kutatók is csak pár évtizede szembesültek. Az állam a civilekkel és az egyházakkal végezteti el a munka egy részét, de valójában nem szándéka és nem is érdeke, hogy felszámolja a szegénységet, amelynek csak egyetlen eleme, hogy van-e egy nőnek higiéniai terméke. A legutóbbi árrésstop apropóján sem gondolt a Fidesz-kormány erre a társadalmi rétegre és termékkörre. Szirbik Gabriella szociológus szavaiból az derült ki számunkra, hogy ha nem komplexen kezelik a jelenséget, értelmetlen volna akár az is, ha ingyen járna az ilyen holmi.