Nehéz félretenni az érzelmeket, ha erről a fenevadról kell véleményt írni. Két hete volt már, de emléke erős. Azt nem mondom, hogy örökké tart, mert nem tart örökké semmi sem. Még a szerelem sem. És ha az fakul, az élmény is kopik. De most elevenen él bennem az élmény és nagyon jó gondolni rá. Feltölt, eltölt és ha okozhat egy tárgy boldogságot, akkor ez az autó mindent megtett, hogy örömet okozzon. És persze mindazok, akiknek ehhez a mesterműhöz valaha, valahogy közük volt és van. Mesteri monstrum, félelmetes bestia, mégis boldogít? Hogy van ez? Ezt csak az érti meg, aki kipróbálja. Végig simítja izmos domborulatait, elidőz üregeiben és kanyarulataiban akárcsak a fény, levetkőzteti manírjait, beül, beköti magát és megnyomja a piros gombot. Ha nem figyel oda, semmi sem történik, mert a villany BMW-nek nincs hangja. Nem baj. Második próbálkozásra beülés után rögtön megnyomja a kormányon az M2 előre beállított program kapcsolót. Így már más, az indításra felhördül a V8, a kipufogók és...