Egy-egy kivégzés mindig hatalmas „médiaeseménynek” számított, így volt ez az ókortól kezdve napjainkig. És ha nem a nép egyszerű fiát, hanem az ország vezetőjét állították a bitófa alá vagy a kivégzőosztag elé, az még nagyobb érdeklődést és visszhangot keltett. Olykor azonban nem a nagy nyilvánosság előtt zajlott az „igazságszolgáltatás”.