Szeretem nézni őket az erkélyről. A megfontolt lépéseket, a takarékos gesztusokat. Ahogy üdvözlik egymást, mosolyognak. Úgyis mondhatnám: olyan utazó vagyok, aki annak idején a tájat, most viszont inkább az embereket figyeli. Fontos ez, mert lassan tudatosult bennem, hogy én is mögöttük baktatok.