Ennél képtelenebb szóösszetételt nehéz volna kitalálni, a búgócsiga mégis egy egy ország több nemzedékének is kedvenc játékszere volt. A Kádár-korszakban szerzett örök létjogosultságot, nehéz elképzelni, hogy 60-70-es évek gyerekei közül lenne olyan, aki nem próbálkozott volna százszor és ezerszer a szimpla fémlemezből készült, nem is túl drága, ám gyermeket és felnőttet lenyűgöző szerkentyű megpörgetésével. Persze, hogy sokszor kötött ki a szoba sarkában, ha megcsúszott az orra a parkettán. De ha jól felgyorsult, földöntúli búgó hang töltötte be a szobát, ami egyenesen a gyerekek szívéig ért.