A kutyának volt neve, de ő sosem használta. Nem volt rá szükség, ha kellett, ha nem, folyton a nyomában koslatott. A kezét a zsebébe kellett rejtse, mert az állat különben a hideg orrát folyton hozzádörgölte, és néha a tenyerébe nyalt. Így teljesítették az őrszolgálatot minden egyes nap, kétóránként, ha esett, ha fújt. Csak ő és a kutya. Senki más.Háromhektárnyi üres tér; elhagyott adminisztrációs épületek, szerelőcsarnokok, egy kiszáradt benzinkút, nehézgépek mindenütt kiszerelt motorral, és köztük kanyargó betonút, melynek felületét gaz törte pókhálósra. Ezen kopogott a bakancsa sarka, és a kutya körme is, ahogy ütemesen követte őt a megszokott portyán. Félig németjuhász, félig kuvasz; termetes jószág volt, hollófekete szőrrel, a bal hátsó lábára sántított, és a tépőfogai hiányoztak, de a szeme úgy csillogott, mint kölyökkutya korában.A régi szerelőcsarnok mögött baktattak épp, a levegő elektromos töltéssel telt, vihar ígéretét hordozta, a kutya nyüszkölt néhányat, bizonyítva, hog...