A hely a II. Világháború előtt Betérő vendéglő néven működött, a háború után kocsmaként funkcionált, akkor kapta az Aranybika nevet. "Az Aranybika sok-sok évtizeddel ezelőtt beszálló vendéglő volt. A túloldalon —, amelyet már rég beépítettek — a fehér betonkorlátok között szarvasmarhát, lovat, sertést árultak, a lócsiszárok, marhahajcsárok itt csapdosták egymás tenyerét, alkudtak, vitatkoztak, megállapodtak, és az áldomást a vendéglőben „ejtették" meg. Az egy napra érkező gazdák hajnalban megálltak a „Bika" előtt, a férfiak beugrottak egy féldeci pálinkára, a bakon ülő. lovakra ügyelő keszkenős asszonyoknak kivittek egy pohárka „édöset”, úgy hajtották le a „felest", hogy fejüket hátravetették, bal tenyerükkel a fejkendőt szorították tarkójukhoz, nehogy lecsússzon." Bontás előtt még látszott a háború előtti felirat 1962-ben kocsmából újra vendéglő lett. "A Siklósi úti Aranybika italboltból még ebben az évben kisvendéglőt alakítanak ki." - újságolta 1962 áprilisában a Dunántúli Napló....