Gyakran érezzük azt, hogy egy feladat addig terpeszkedik az időnkből, ameddig csak helyet hagyunk neki. Előfordul, hogy egy egész napot „rááldozunk” a semmire, vagy épp egy hét megy el arra, amit gond nélkül meg tudnánk oldani egy nap alatt. Ez nem (csak) lustaság vagy időpocsékolás, hanem egy régóta ismert „betegség” tünete, amit Parkinson-törvény néven ismerünk. Timeboxing vs. Parkinson-törvény: Miért ragadunk bele a „végtelen” feladatokba?