„…gyakran jártam le a Rinyához, leginkább azért, hogy legyek valahol, de egy idő után észrevettem, hogy mindig találok valamit, amit hoz a víz, úgyhogy a zsebpénzemből vettem a piacon egy nyeles szákot, és magammal vittem ezekre a sétákra…” Kora tavasszal olyan színű volt a naplemente, mintha arannyal futtatták volna be az eget. Persze, ezt csak […] A A patak bejegyzés először Atádhír-én jelent meg.