„Nem tudom, törvényszerű-e, hogy a szülői ház emlékei végigkísérjék az ember életét, de én azok közé a szerencsések közé tartozom, akikben ezek az emlékek soha meg nem fakultak, és a mindenkori jelen boldog és szomorú óráit, napjait, éveit, évtizedeit valami lágy, halk dallamként kísérik végig.” – így emlékezett vissza Fekete István szeretett szülőfalujára az egyik rádióinterjújában az 1960-as években.