Mióta Fenrir, a farkas felfalta a Napot, Dénes emlékezetből próbálta megfesteni azt. Ahányszor a vászonhoz lépett, mindig eszébe jutott, amit a mestere mondott. Először meg kell tanulni kört rajzolni, aztán jön az alma, aztán a fej, aztán a test, és ha már tudsz embert rajzolni, idővel megfestheted a lelket is, hogy amikor valaki ránéz a képre, saját magát lássa benne. Dénes azonban nem akart embereket festeni, embereket bármikor láthat. Lehunyt szemmel fókuszált, amíg a neonvilágítás koncentrikus köröket nem rajzolt a retinájára. Így töltött meg több tucat vásznat napkorongok képével, de egyik sem világított úgy, mint az a fenti, pár évvel ezelőtt.Dénes még soha nem volt szerelmes. Elkezdte olvasni az Anna Karenyinát, és úgy gondolta, ez a nő tökéletes lenne szerelemgyakorlásra. Fogott egy papírt, betűket rakott sorba, míg levél lett belőlük. Kedves Anna! Majd, ha megtalálom a szerelmet, elküldöm őket, gondolta Dénes, csak a nevet kell kicserélni.Mikor eltűnt a Nap, néhányan megpró...