Kiprich–Plotár–Vincze, a félelmetes tatabányai csatártrió. Ha ők hárman meglendültek a labdarúgópályán, retteghettek az ellenfelek védői és kapusai a 80-as években. Nem véletlen, hogy a Bányász „aranykorában” a magyar bajnokságban ezüst- és bronzérmes lett, és a Magyar Kupában döntőbe jutott. A nagy hármas sikerének egyik letéteményese Plotár Gyula, aki a piciny Kurityán községben látta meg a napvilágot, nem messze Kazincbarcikától, az ottani grundokon, salakon szeretett bele a góllövésbe. Álmában sem gondolta volna úgy hatévesen, hogy majd egy egész város skandálja a nevét a lelátón, és ünnepli a negyven esztendeje Tatabányán élő korábbi támadót.