Még mindketten évtizedekkel fiatalabbak voltunk, amikor először meglátogattam Varga Zolit soponyai parasztházában, de már akkor is hegyekben álltak nála a különleges tárgyi emlékek. Ami másnak csak kacatnak számított, azt Zoltán kincsnek látta. Mára ő elhagyta a hatvanadik életévét, én alulról feltartóztathatatlanul közelítek a hatodik ikszhez, de látszólag semmi sem változott, a szenvedélye még a régi, legfeljebb az érdeklődés iránya vet nála néha vargabetűt.