Valamikor az 1970-es évek elején a moziban végigunatkozva néztük meg a Híradót és vártuk a filmet… Máig nem értem, hogy a filmszínház műsorszervezője szenteste napjára - amikor mindenki tudhatja, hogy csak azok a kisgyerekek ülnek a székekben, akik itt várják, hogy a Jézuska kényelmesen fát díszíthessen otthon – miért egy fekete-fehér, feliratos szovjet filmet választott, hogy megörvendeztesse a koruk miatt olvasni még nem nagyon tudó közönséget. Nem örvendeztette meg, de ott tartotta a moziban őket. A kísérő nagy testvérek pedig olvasták-súgták a feliratokat az unatkozó a kicsiknek. Például nekem is.