Fél órája rakosgatjuk a díszeket, a fenyő már alig látszik a csillogó gömböktől, girlandoktól és szaloncukroktól. Eszti a kék égősort igazgatja, azt mondja, apa, rosszul tetted fel, anya mindig fentről kezdte, és körkörösen haladt lefelé. Nem vitatkozom vele, a lényeg, hogy itt van, és reggel hajlandó volt kikelni az ágyból.Fölakaszt egy angyalkát, csak most tűnik fel, hogy hosszú, vékony ujjain a bőr csupa heg. Mi történt a kezeddel, kérdezem, mire összevonja a szemöldökét, és motyogni kezd, hogy szerinte így már jó a fa, ő megy rajzolni, egy csomó házit kapott a felvételi előkészítőn, három csendéletet és egy portrét is be kell még fejeznie.Egyedül teszem fel a csúcsdíszt, de közben hallom a hangodat: egy kicsit még ferde, billentsd jobbra, nem, ez túl sok, most jó, így, ne nyúlj hozzá többet. És látlak magam előtt, ahogy lekapcsolod a lámpát, megnézed, az elkészült műalkotás megfelel-e az elvárásaidnak, aztán elmosolyodsz, és megölelsz. Még az illatodat is érzem.Elpakolom a kimar...