1998-ban találkoztam Han Kanggal az Egyesült Államokban, Iowa Cityben. Három hónapot töltöttünk együtt annak az irodalmi ösztöndíjprogramnak a keretében, amit minden évben mintegy 25 ország fiatal avagy kevésbé fiatal írói kaphatnak meg, hogy ismerkedjenek, tanuljanak, és legyenek kicsit nyitottabbak a nagyvilágra.Három hónap, 25 író a világ minden tájáról, összezárva egy kollégiumi épületben. Van alkalom megismerni a másikat. Olyan, mint valami nagyszabású osztálykirándulás.Han Kang fiatal volt, talán a legfiatalabb mindannyiunk közül. Huszonhét éves. Koreai író, akiről keveset tudtunk. Félénk távol-keleti nő.A három hónap alatt sokat írt, sokat dolgozott. Magányosan, koncentráltan teltek a napjai.Közös rendezvényeken szerepeltünk együtt. Úgynevezett panelbeszélgetéseken. Az egyiken arról kérdezték Kangot (a koreaiaknál a családnév elöl van, a magyar nevekhez hasonlóan, tehát neki ez volt az utóneve), hogy min dolgozik. Hosszan mesélte, hogy történetet ír egy koreai házaspárról, ah...