Amikor meghallottam azt a kifejezést, hogy e-sport, lelki szemeim előtt egy hatalmas teremben, végeláthatatlan sorban elrendezett számítógépek mögött ülő, képernyőre meredő, sápadt arcú, aktív egérkattogtatással, joystickrángatással elfoglalt emberek ültek hektoliternyi kólát és energiaitalt magukba döntve, gyorskajahegyeket habzsolva. Mivel píszí akartam lenni, elhessegettem ezt a feltételezést (előítéletet?), de mivel jobban belegondolva sem vergődtem zöldágra a megfejtéssel, és alapvetően szkeptikus voltam a számítógépes játékok sportnak nevezett létjogosultságával kapcsolatban is, megkértem a hazai szövetség, a Magyar E-sport Szövetség (HUNESZ) női e-sport szakágának társelnökét, Molnár Marát (aki sportolók mentális fejlesztésével foglalkozik), mutassa be az e-sportot.