Hegyi Zsuzsa: Nehéz döntés után Köteles Szabolcs 2024. 10. 17., cs - 10:46 Akkor már napokig nem aludtam miatta. Hogy most akkor elválunk. Eldöntöttem. Pedig már hozzám nőtt. Az életem része volt harminc évig. Majdnem egyidős a fiaimmal. A szusszanását, a prüsszögését, a traktori bömbölését is úgy, de úgy megszoktam. Évek óta nem teljesítette „házastársi” kötelességét, évek óta alkalmazkodtam hozzá, meglöktem, ha hangosan morgott, meg is taszítottam néha, hogy bezárja a száját, de szerettem, szerettem, hiszen hosszú ideje együtt öregedtünk. Elrejtette a felhalmozott kenyeret, nehogy éhen haljunk, el az akciósan vett húst, zöldséget, jó mélyre bespájzolta, nem is tudtam soha, mit dugdos, rejtve és jegesen tartotta a kincseket, csak amikor már egyre gyakrabban kellett beavatkoznom az öregségi tehetetlensége miatt, akkor derült ki, hogy már maga alá is engedi a felesleges vizet. Itt az idő, drágám, lecseréllek. Nehezen engedte magát levinni, szűkek voltak neki az ajtók, a lépcsőkön is ...