Izabellával először a Bosnyák téri piacon találkoztam. Egy idősebb néni ismertetett meg vele. Hazahoztam. Leginkább a kertben érezte jól magát. Kezdetben nagyon kényes kisasszony volt. Hiába becézgettem, rám sem hederített. Jó sok évnek kellett eltelnie, mire kiérdemeltem a bizalmát. Viszont onnan nem volt megállás. Egyeduralkodója lett a területnek. Bár kezdetben elég savanyú képet vágott a közös létezésünkhöz, valahogy mégis megszelídült. Aztán kedvet kapott a kimenőkhöz. Évről évre elkezdett tekeregni, és egyre messzebbre jutott. A kerítés sem volt számára kihívás.