„Lássuk meg egymás arcát!” – idézi szerzőnk a manapság minket körülvevő háborús, dehumanizáló hangulatban Móricz Zsigmond egyik hősét. Majd arra a megállapításra jut, hogy az író több mint 100 éve tudta már, hogy a katonai győzelem igazából nem old meg semmit, ami összemérhető lenne a győző és a legyőzött lelkében okozott szörnyű pusztításhoz. És fizikailag, anyagilag is szerencsétlen és kiszolgáltatott nyomorulttá teszi őket, mind a kettőjüket. Mi több, megtanítja őket az egymás iránti bizalmatlanságra és gyűlöletre is. Gondolkodjunk el ezen, és hallgassunk azokra, akik már átéltek hasonlóan kemény, embert próbáló időket.