A munkavállaló közel egy évig keresőképtelen volt gerincproblémái miatt. A munkába állás első napján a munkáltató soron kívüli munkaköri alkalmassági vizsgálatot kezdeményez, mely eredménye, hogy a dolgozó egyáltalán nem cipelhet. Ez pedig azt eredményezi, hogy az árufeltöltő munkakörben foglalkoztatott munkavállaló már nem alkalmas a munkaköre ellátására. A munkáltató azonban nem kíván neki felmondani, a munkavállaló pedig állásidőre járó díjazás megfizetését követeli. Hogyan oldható meg a fenti abszurd helyzet? Miként rendelkezik a hatályos szabályozás? Jár-e végkielégítés, ha a munkáltató mégis a felmondás mellett dönt?