Ha már füllentés vagy hazugság, Móricz Zsigmond kedves kis novellája jut az eszembe. „Volt az én kis pajtásomnak, Fillentő-nek más neve is, de már arra nem is emlékszem. Csak így hívták őt, mert sose mondott igazat. Mikor pedig erősen ráripakodtak egy-egy hazugság után, lesütötte kis konok fejét, s rendesen azt dunnyogta: – Én nem hazudok. Füllentés vagy hazugság: szükség van rá, vagy elítélendő?