Amikor arról beszélünk, hogy a mobilitás mindenkié, az alatt rendszerint a közlekedés szabadságát, a mozgás esélyegyenlőségét értjük. A modern társadalom egyik legnemesebb irányelve, hogy minden ember számára, minden téren egyenlő esélyeket biztosítsunk, ami kiterjed a korlátozások nélküli helyváltoztatás lehetőségére is. Van azonban ennek az inkluzivitásnak egy fonák oldala is, amely nem annyira fennkölt, ám nagyon is valós, és szüntelenül befolyásolja a közlekedők mindennapjait. Nevezetesen, hogy az úthálózatot mindenki a sajátjának tekinti – sajnos, azok is, akik nem közlekedésre kívánják használni azt. A rakodás idejére szabálytalanul várakozó furgonok, a kerékpársávba belógva parkoló autósok, a lomtalanítás idején hanyagul kihelyezett tárgyak – vagy, hogy egy különösen aktuális jelenséget említsünk, az út szélén elhajított elektromos bérrollerek – mind kézzel fogható veszélyhelyzetet teremtenek. A jelenséget tovább súlyosbítja, hogy ezek nem logikusan kiszámítható, előre nem ka...