Mindössze 4 esztendős volt, amikor a sors már megszólaltatott közvetlenül mellette egy aprócska vészcsengőt. Olyan súlyos bélhurut támadta meg a szervezetét, hogy nemcsak itthon, de még külföldön is gyógykezelésre vitték. Az már akkor kiderült a vékonyka legényről, akit Antal Imrének hívtak, hogy aligha lesz belőle díjbirkózó, vagy kemény, kétkezi melós. A finom lelkületű gyereket a szülei orvosnak szánták, ám látva kézügyességét, zongorajátékát, elfogadták, hogy zenei pályára lép. Így aztán a Zeneakadémián tanult. A többi már történelem. Sőt, magyar kultúrtörténelem.