Ha 2024-ben egy lemezről kijelentjük, hogy valóban progresszív, az az esetek többségében inkább óvatosságra inti a hallgatót, mintsem arra, hogy bátran közelítsen az adott kiadványhoz. Az elmúlt két-két és fél évtized progresszív zenei felhozatalának érdeme, hogy a sokszor öncélú kísérletezés oltárán egyes előadók magukat a dalokat áldozták fel. Az európai füleknek finoman szólva is szokatlan nevet viselő OU zenéje épp annyira rendhagyó, mint a…