Inkább előbb, mint utóbb. Már vagy húsz éve nem jártam a Szelidi-tónál, pedig komoly és kellemes emlékek kötnek hozzá. Így alakult. Most viszont a legfiatalabb barátom megadta ezt az úti célt, és ilyenkor mese nincs, bele kell vágni. Kellemes meglepetés ért. És egy új barátot is találtam. Feri bácsit (a legtöbben így szólítják) a mobil főtt kukorica árus személyében.