A naptári nyár első napjaiban tartották a Mercedes új, nyitott tetejű modelljének sajtónapját. Ahogyan azt tenni szoktam, megvártam, amíg a kollégák kiírják magukból a száraz tényeket az autóval kapcsolatban, amiből már mindenki kívülről tudja, hogy milyen motorokkal, milyen extrákkal és mennyiért érhető el az új kabrió. Nekem meg a tesztnapon végig az járt a fejemben, hogy teljesen mindegy miket tud ez az autó, az életérzés a lényeg! Nem vagyok egy kabriós fazon 43 évesen végre beleöregedtem abba, amit mindig is szerettem. Régi zenéket hallgatok, visszafogottan vezetek, kerülöm az extremitásokat. Minek a feltűnősködés, az utcazaj, kinek hiányoznak az irigy pillantások a városban, hogy egy 35 milliós nyitott tetejű luxuskocsiban feszítek? Ráadásul le fog égni a fejem, vagy ízületes leszek a hosszú, hűvös menetszéltől. Nem hallom az utastársam szavát, fel kell hangosítani a zenét, hogy élvezhessem, de ez azt is jelenti, hogy mások is „élvezni” fogják mellettem. Nem, nem, én nem vagyo...