A filmek igazi főszereplője, az időhurok jelenségében és hatásában szorosan összefonódik az időutazással. A belekerült főhős akaratán kívül kényszerül sorozatosan beleavatkozni a múltjába, amibe a hurok taszigálja vissza. Ő az időt nem egy lineáris végtelen dimenzióként tapasztalja, hanem egy körként, záródó gyűrűként. Az ismétlődő folyamatként való ábrázolás szintén egyfajta predesztinációt feltételez, vagyis azt, hogy az eseményeknek egy adott módon kell megtörténniük. Ebben a felállásban a hős az első-második ismétlés után keresni kezdi a logikai és morális okokat, igyekszik rendbe hozni az elhibázott döntéseket, a helyére illeszteni saját matrixa elmozdult pixeldarabját. Mintha a Tobar és Costa elmélet szerinti visszarendeződéshez asszisztálna az idő két pontját összekötő féreglyukban. [...] Bővebben!